- 2022. 09. 7.
Az 5 kedvenc gin alapú koktélunk,
- Galsai Péter
Olvasási idő: 10 perc
Görögországban van valami igazán különleges. Személy szerint az abszolút kedvenc nyaralási úticélunk, aminek számtalan oka van.
Aki ide látogat lenyűgöző tájakkal, színes történelemmel, hihetetlen látnivalókkal fog találkozni. Legyen szó például az athéni Akropoliszról vagy a görög szigetek jellegzetes, fehérre meszelt épületeiről, a vendégszerető helyiekről. És természetesen ne feledkezzünk meg az ízletes konyháról és a helyi italokról sem!
Nem számít, hogy Kréta strandjain lazítasz, az ókori Athénba látogatsz, romantikus görög nászutat tervezel, vagy épp Szantorinit fedezed fel. Ragadd meg a poharad, és koccintsunk Görögországra! Yasou!
Az ouzo egy száraz, tiszta színű, ánizs ízű aperitif, amely egyben Görögország nemzeti itala is. Likőrhöz hasonlít, ízében nagyon hasonlít a rakihoz, a pastishoz és a sambucához. A Leszbosz szigetén található Plomari városát tartják az ouzó szülőhelyének. A szigeten 17 lepárlóüzem található, itt készül az ország ouzójának mintegy 50 százaléka.
Először a bortermelés után visszamaradt szőlőhéjak és szárak lepárlásával készítették. A folyadékot ezután ánizzsal és helyi gyógynövényekkel addig desztillálták, amíg magas alkoholtartalmat nem kapott.
Az ouzót a görög kultúra fontos részének tekintik, általában késő délután vagy kora este fogyasztják hidegen, jéggel felszolgálva. Egy pohár ouzót mindig nyugodt tempóban, kortyolgatva és néhány fogás “meze” kíséretében fogyasszunk, mivel túl erős ahhoz, hogy éhgyomorra igyuk! Ma több mint 300 lepárlóüzem működik Görögországban, mindegyikük saját recept alapján készíti az italt. A legkelendőbb ouzó márka Pilavas.
Ha többet szeretnél tudni, olvasd el a cikkünket az ouzóhoz kapcsolódó érdekességekről!
Az ouzó fogyasztásakor a szokásos tószt a “stin uyeia sou” (steen ee-YEE-ah soo), vagyis “egészségedre!”. Ha Görögországban jársz és az Ouzónkívül mást is kipróbálnál, ezt a 4 italt feltétlenül ki kell próbálnod.
Családi utazásaink során többször is megfordultunk már Krétán. A helyi ételek és italok kóstolása az egyik oka annak, hogy ennyire szeretünk utazni. Az egyik krétai tavernában egy bőséges étkezés után olyan digestifet (gyomorkeserűt) szolgáltak fel, amiről addig még nem hallottunk – ez a “Tsikoudia” volt, vagy ahogy a görög szárazföldön hívják “Tsipouro” (a krétaiak ‘Raki’-nak hívják). Először kicsit összezavarodtunk, mivel addig mindig azt hittük, hogy a Raki egy török ital.
A Tsikoudia nem igazán ismert Görögországon kívül. Egy erős szeszes italról van szó, amely az ouzó rokona. A borkészítés során a friss szőlő préselési maradékából, a törkölyből lepárlással készítik, 40-45%-os alkoholtartalommal találhatjuk meg. Eleinte házi készítésű ital volt és leginkább otthon fogyasztották a görögök. Az utóbbi időben azonban egyre divatosabb ital lett és ma már Athén trendi negyedeiben is találhatunk tsikoudia bárokat.
Ihatjuk tisztán, vagy jéggel (sőt, akár vízzel higítva is), de a legjobb tisztán, jégre hűtve. Meze fogások mellett kortyolgatva órákig beszélgethetünk egy üveggel az asztalon.
A mastiha nálunk egyenlő a nyár fogalmával. Ennek a frissítően hűsítő italnak az íze azonnal visszahozza a kellemes nyári esték hangulatát, amit egy tengerparton töltött nap után érezhetünk.
A Mastiha annyira görög, amennyire csak lehet. Kizárólag a Chios szigetén található masztika fa terméséből készül. 2500 éve készítik, először az i. e. 1. században említik az Orpheus himnuszokban. A legendák szerint Hippokratész is nagyon kedvelte, aki úgy vélte, hogy az ital különleges tulajdonságokkal rendelkezik az emésztés elősegítésére és a gyomorfekély enyhítésére.
A helyi termelők hűek maradtak a hagyományos szüretelési módszerhez, a likőr készítésének folyamata generációk óta változatlan. A masztika fa gyantáját cukorral tiszta alkoholhoz adják, majd így készítik el ezt a karakteres ízű italt. Az egyik legnépszerűbb márka a Pilavas.
A mastihát tároljuk fagyasztóban, mivel a likőr nem fagy meg, de a legjobb, ha az étkezés végén erősen hűtve tálaljuk. Ihatjuk aperitifként, önmagában, vagy akár izgalmas koktélokat is készíthetünk vele.
Köztudott, hogy a görögök szenvedélyesen szeretik az ételeket és az italokat, és ugyanúgy a kultúra részei számukra, mint például az istenek vagy a bouzouki.
A Kitron egyike annak a három tradicionális görög likőrnek, amelyet oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel forgalmaznak. Ha nem a görög Naxos szigetén készült, akkor nem is igazi Kitront iszunk. A Kitron jellegzetes ízét a citromfa levelei adják. Ahogy a neve alapján sejteni lehet hasonló a citromhoz, azonban annak savanyúbb rokonáról van szó.
Ennek a görög likőrnek az elkészítéséhez a citromfa leveleit késő ősszel, vagy kora télen gyűjtik, amikor a levelek a legízletesebbek. Ezután alkoholban és vízben áztatják őket, hogy kivonják belőlük az illóolajokat. Ezt a keveréket azután akár háromszor is desztillálják, hogy tiszta párlatot kapjanak belőle. A készítők cukrot és vizet adnak hozzá, hogy elérjék a meghatározott alkoholtartalmat.
A különböző (alkohol) hőmérsékletek különböző színeket és ízeket eredményeznek. A mi kedvencünk a zöld Kitron, amelyet alacsonyabb hőmérsékleten desztillálnak, hogy édesebb ízt adjon, a fanyarabb, magasabb alkoholtartalmú sárga fajtával szemben. Ízében leginkább az olasz Limoncello-hoz hasonlítható.
Görögországban általában aperitifként fogyasztják, de a kedvenc felhasználási módját Spanyolországban ismertem meg, ahol francia pezsgővel és némi házi keserűvel kevert italt készítettek belőle.
Peti válaszol
Copyright © LVNT 2022. Minden jog fenntartva
